Barna Margit énekes-dalszerző az elmúlt 1-2 évben rendszeresen lépett fel Budapesten, hol szórakozóhelyeken, hol tüntetéseken, vagy más, aktivizmushoz kapcsolódó eseményeken. Margit saját számokat ír és saját stílusára formált feldolgozásokat játszik az akusztikus-folk-pop tengelyen. 2015-ben megnyerte a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját.
A teljes koncert a Lumenből:
Ezer Kolibri: Mesélsz nekünk a számokról amik a koncerten elhangzottak?
Barna Margit: A Pictures című szám az egyik első saját számaim egyike, amit a nyilvánosság elé tártam. Jópár évvel ezelőtt írtam. Nagyon klisé sztori, otthon szenvedtem egy szakítás után, és nosztalgikus gondolatokkal gyötörtem magam miközben fényképeket nézegettem. Engem sokáig csak az ilyen típusú állapotok inspiráltak arra, hogy számokat írjak, azóta ez változott.
A Sun is ez a kategória, itt is a szerelmi életem volt a fő inspiráció, meg egy időszak, amikor azt éreztem, hogy nem tudok megfelelni a saját elvárásaimnak, folyton cserben hagyom magam, és attól féltem, hogy le fogok lepleződni a nagy szerelmem előtt, aki azt hiszi, hogy sokkal királyabb vagyok, mint amilyen valójában. Szerencsére aztán kijöttem ebből.
Egyébként itt el kell mondjam, hogy ezek tök korai számaim, azt hiszem az összeset áthatja ez a kicsit súlyos, vallomás téma. Az, hogy elkezdtem számokat írni, meg egyedül zenélni, egybeesett azzal az időszakkal, mikor -magam előtt is- felvállaltam, hogy leszbikus vagyok, ezért nagyon központi volt bennem ez az érzés, hogy most végre kiadok magamból dolgokat, amiket nagyon sokáig elfojtottam. Ez elég erős, és olyan, mintha kicsit visszaadnék vele saját magamnak. Most már másról is tudok írni, nem csak erről, vannak is új számaim, amik még csak nem is feltétlenül szomorúak.
Az Ora di Libertá egy Fabrizio De André nevű olasz dalszerző száma, a szabadságról és az elnyomásról szól, arról, hogy nincs olyan, hogy „jó hatalom”. Nagyon szeretem, egy olasz barátomtól tanultam. Gyönyörű a szövege, nem tudom szépen lefordítani, pedig érdemes lenne. Az utolsó mondata körülbelül az, hogy ti mind azt hiszitek, hogy ez rátok nem vonatkozik, pedig nyakik benne vagytok. Ezt szeretem énekelni a közönségnek.
A népdalokat már a legelső szóló fellépésem óta játszom, sőt, már 2009-ben játszottuk Upor Andrással, akivel akkoriban volt egy közös zenekarunk, és a sulim tornatermében léptünk fel először. A közönségnek is ez az egyik kedvence azt hiszem. Főleg az utolsó, a Mégaztmondják, azt olyan énekelni, hogy veszek egy nagy levegőt, és belerakom az összes érzésemet, és ez azt hiszem rezonál az emberekkel, mert mindenkinek van egy csomó érzése, amiket szívesen kikiabálna magából.
A 10 év múlvát így, a cigány himnusszal mixelve az Ando Drom játszotta Cseh Tamásnak a születésnapjára, nagyon nagyon erős szerintem ez a verzió. Amúgy az eredeti szám 1979-ben jelent meg. Nagyon ijesztő az aktualitása és a párhuzamok, pedig már majdnem negyven év eltelt azóta.
Most éppen külföldre költözöm egy időre, úgyhogy nem fogok sűrűn itthon játszani, de az aktualitások felkerülnek majd a facebook oldalamra. Ha fellépések nem is, felvételek lesznek majd.