A kortárs improvizációs koncert teljes videofelvétele és interjú Pap Dávid Tamás koncertszervezővel.
„Dukay Barnabás köztudottan a kortárs magyar zene talán legnagyobb különce. Zenéje amolyan természeti jelenség, cselekménytelen, félelmetesen koncentrált, szinte elődök nélküli, társtalan, és többek közt ezért is nehezen befogadható.” (revizoronline)
Dukay Barnabás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneelmélet tanára. Nagyon ritkán áll közönség elé, mostanában azonban elkezdett koncertezni régi barátjával Gadó Gábor jazzgitárossal. A Lumen Kávézóban Halmos András dobossal kibővülve improvizáltak. Felvételünk ezt az estét örökítette meg.
A teljes koncert:
A koncertről a szervezővel és a hangfelvétel készítőjével, Pap Dáviddal beszélgettünk:
Ezer Kolibri: Ez a koncert egy improvizációs sorozat része. Mit lehet tudni erről a sorozatról?
Pap Dávid: A Lumenben kedd esténként és néha szombaton is fut a Szabad zene, e sorozat új évadának nyitánya volt ez a mostani koncert. Főleg alkalmi formációk játszanak a sorozatban, de természetesen nem zárkózom el már létező felállások szerepeltetésétől sem. Azt szeretném, ha a zenészek, zenekarok nem egy sorkoncert újabb állomásaként tekintenének ezekre a fellépésekre. Egy főleg improvizatív zenére építő sorozatnak szerintem alapvető feladata az, hogy inspirálja a fellépőit. Hogy számukra is izgalmas zenei kihívás legyen egy-egy ilyen koncert. Ehhez persze megfelelő körülmények is kellenek, de ehhez a Lumen viszonylag jó akusztikája és kis méretéből is fakadó intimitása kitűnő hátteret nyújt.
EK: Mik voltak a kedvenc koncertjeid ebben a sorozatban? Van link a felvételekhez?
Szerencsére olyan rengeteg sok jó koncert volt, hogy nagyon nehéz választani közülük. Az utóbbi időkből talán mégis a Less is More legutóbbi Lumenes koncertje volt a kedvencem, hangulatilag annyira betalált nálam, hogy egy hétig majd mindennap többször is újrahallgattam a felvételét, és mindig tudott újat nyújtani.
EK: Milyen más sorozatokat szervezel?
A Lumen-béli Szabad Zene mellett a Kisüzem csütörtöki koncertjeit is én szervezem, de ott az esti, alapvetően kocsma jellegű közeg miatt teljesen más koncepció szerint. Emellett ugyanitt a vasárnap esti Némafilmzenét, melyet még a régi Sirály zenei szervezőjeként kezdtem el valamikor 2007 tájékán (amúgy a Szabad zene elődje is ott működött Szülőszoba néven). Ez egy zenés filmklub vagy filmkoncert, ahol néma-, de méginkább csak elnémított filmek alá játszanak élőben filmzenét. Ez remek alkalom arra, hogy egyrészt a zenészek kipróbálhassák az alkalmazott zene műfaját, a nézők pedig a sokszor már jól ismert képsorokat teljesen újraértelmezve tekinthessék meg. Ezek mellett részt veszek a Jazzaj sorozat szervezésében is. Plusz a Tilos Rádión futó műsoromba is szoktam élő rádiókoncerteket gründolni. Meg persze vannak az alkalmi bulik és a zenekarokkal való kooperációk.
EK: A Tilos rádióban hallhatók ezek a koncertek, milyen műsorban és milyen napokon?
Csütörtök éjféltől háromig van a műsorom Optimal címen (a Tilos Rádióban nem olyan szokatlan módon általában némi csúszással kezdődően és végződően), ebben majdnem mindig lejátszok legalább egy, az adott héten készült koncertfelvételt, a koncert hosszúságától függően általában hajnali egytől vagy fél kettőtől. Ezek az adások amúgy meghallgathatók utólag is a Tilos műsorarchívumából. A rádiós koncertek pedig külön is fönt vannak a műsorarchívumomban az Optimal Live szekcióban (itt amúgy dj-mixem is van egy pár).
Mostanában a hangfelvétel mellett videókat is készítek, jobb eszköz híján sokszor csak telefonnal, de alávágom a külön felvett jó hangot, és így teljesen élvezhetők - ezek fönt vannak a youtube csatornámon, ami újabban hetente többször is frissül. Ezek mellett van több soundcloud oldal is, ahová töltögetek saját felvételeket, de ezek többségét ritkán frissítem (Az interjúba ágyazva láthatók. EK.)
https://soundcloud.com/popecmusic
EK: Milyen szerinted a mai budapesti zenei élet?
Budapest zenei élete, legalábbis a jazz- és az improvizációs szcéna világszínvonalú, Európában kiemelkedő - simán jobb és sokoldalúbb, mint számos nyugat-európai fővárosé. Eddigi tapasztalataim szerint a lengyelek és a norvégok mellett az élbolyban vagyunk, ami a zenei minőséget és a zenészek kreativitását illeti. Ennek ellenére kevés olyan hely van, ami befogadja ezeket a produkciókat, és méltó körülményeket biztosít számukra. A legnagyobb hiány szerintem, hogy gyakorlatilag nincsenek élőzenés klubok a szó hagyományos értelmében: Ahol tartósan megbízható a színvonal, és ahová csak úgy is érdemes lenézni, mert biztosan történik valami érdekes.
EK: Hogyan látod a zenészek helyzetét ma Magyarországon?
Röviden szólva elég siralmas a helyzet. Elképesztően méltatlan körülmények között léteznek azok a zenészek, zenekarok, akik nem piaci alapon, avagy nem a mainstreamben működnek. És ez nem csak a fiatakora igaz, hanem a hosszú évtizede működő, világszerte ismert és elismert idősebb generációs zenészekre is. A legszemléletesebb példa talán az, hogy a 90-es évek óta körülbelül ugyanannyi a gázsija a kisebb helyeken fellépő zenészeknek, ha nem még kevesebb... Egyszerűen nem lehet előre tervezni egzisztenciálisan. Persze ez nem kirívó eset a mai Magyarországon, nyilván, mindenesetre a zenészeket, úgy gondolom, halmozottan érinti. A pályázati lehetőségek rettenetesen beszűkültek és minimálisak, igazándiból csak tengődni lehet hétről hétre az ilyen-olyan gázsikból. Sajnos egyre többen sokallnak be ettől, és nyomják meg az escape-et, húznak el külföldre, ami szégyen az országunkra nézve.
A kultúra egy jelentős szegmense - pont amiben én is dolgozom - egyszerűen nem lehet csak piaci alapú. Ha mégis azzá válik, az sokszor a szórakoztatóiparosodásával, elértéktelenedésével jár együtt (persze szerencsére vannak üdítő kivételek). Sajnos muszáj külső forrásokra is támaszkodni. A legszomorúbb ebben az egészben az, hogy a kultúra pont az a terület, ahol relatíve kis anyagi befektetéssel óriási eredményeket lehet(ne) elérni, ráadásul gyorsan. Állami költségvetési szinten aprópénzért lehetne például olyan támogatási rendszert létrehozni, amivel külföldön is helyzetbe lehetne hozni a magyar zenekarokat. Mondjuk mikor állami tisztviselők már olyanokra ragadtatják magukat, hogy arról értekezzenek, mi a művészet feladata, és milyen a kívánatos művészet számukra, akkor már tényleg óriási baj van, és legszívesebben én is azt mondanám fusson ki merre lát!
A kiutat ebből egyébként én a személyes mecénálási rendszerben látom, részben sajnos csak elméleti szinten. Ezt csináljuk mi is kicsiben - kell hozzá például egy olyan üzletvezető, mint a Lumenben László Peti, aki tudja, hogy a koncertekbe fektetett pénze nem biztos, hogy direktben és hamar megtérül, viszont fontos számára az ügy, és hosszú távon gondolkodik. Meg mi nem belépőt szedünk, hiszen nem tudjuk mennyi pénze van az egyes embereknek koncertre járni, hanem az esték végén kalapozunk. Mindenki adjon annyit, amennyit szeretne, és amennyit megengedhet magának. Meg ne legyen olyan, hogy valaki azért nem tud eljönni egy koncertre, mert nincs rá pénze.
https://soundcloud.com/kisuzem
EK: Mik a kedvenc együtteseid jelenleg? Külföldire és magyarra egyaránt kíváncsi vagyok.
Nem nagyon vannak abszolút kedvenceim, inkább korszakaim vannak, amikor rácuppanok egy-egy zenei világra, korszakra, vagy előadóra. Ami talán viszont mindig állandó kedvenc, igazándiból zenei ideálomnak is nevezhető, az pár régi előadó: a Sun Ra, Charles Mingus, Lounge Lizards, Art Ensemble Of Chicago, Fela Kuti, Captain Beefheart, a Velvet Underground… Igazándiból oldalakon keresztül sorolhatnám még.
Bavallom, sokszor nem is nagyon követem az új trendeket, új zenekarokat. Olyan hihetetlenül nagy és kimeríthetetlen kincsesbánya a zenetörténelem, hogy szinte minden héten találok számomra új és újabb előadókat és lemezeket a múltból, akár csak a kedvenc időszakomból, ami 60-as évek második felétől a 70-es évek elejéig tart.
A mostani magyar formációk közül is nehéz a választás, most éppen a Less is More és a Jü a kedvencem. Az utóbbira amúgy lecsapott a RareNoise Records, úgyhogy jó eséllyel most beindul velük a szekér a nemzetközi vizeken is, hogy ilyen képzavarral éljek. Ők amúgy pont most csütörtökön játszanak a Kisüzemben egy “majdnemakusztik” szettet.
EK: Köszönjük szépen az interjút!
https://soundcloud.com/jazzzaj
Ezer Kolibri – Mil Colibríes, 2014. november 15., Budapest
Szöveg: Takács István Gábor
Videó: Bordás Róbert és Takács István Gábor
Hangfelvétel: Pap Dávid Tamás