Az Ezer Kolibri koncertblog legújabb számában Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf duóját mutatjuk be. A koncert a Kisüzemben hangzott el, a gyönyörű számok mellé egy interjút is olvashatnak Ujj Zsuzsival, amit az Ezer Kolibrinek adott.
Az Ezer Kolibri kedvenc száma:
A koncert 19 száma lejátszási listába rendezve:
Interjúnk Ujj Zsuzsival a koncert alkalmából:
Ezer Kolibri - Milyen élmény volt ez a koncert a Kisüzemben?
Ujj Zsuzsi - Nem ez az első koncertünk itt. Rendszeresen hívnak minket, és szívesen jövünk. A hely otthonos, barátságos, jó a konyha is. Mindig új, érdekes képek vannak a falon. A személyzet is nagyon kedves. Pap Dávid, aki hangmérnök, és koncertszervező is egyben, nagyon aranyos, komoly, elhivatott ember. Általában nagyon jó a közönség, ami nagyon fontos. Ma este az is megdobta a hangulatot, hogy ilyen sok kamerával voltatok jelen. Az is tetszik, hogy nincs belépő, mindenki saját belátása szerint adakozik. Koncert után Dávid kalapozik. Mindent összefoglalva, igazán jól éreztük magunkat.
EK - Darvas Kristóffal mióta játszotok együtt, és honnan jött az ötlet hozzá?
UZS - Kristóf emlékei szerint a Bem moziban volt buli. Már nem tudom hány éve, és melyik zenekar lépett fel. A koncert után ott maradtak az emberek, köztük zenészek is. Mindenki zenélt. Spontán, csak úgy, mi is összeálltunk Kristóffal. Már akkor felmerült az együtt zenélés ötlete. Akkoriban én Takano Kaorival (billentyű) duóban játszottam, ezért az ötlet elhalt. Kristóffal az első nyilvános fellépésünk 2011 elején a Gödörben volt. Maurics András (Karabély és Flash zenekar basszusgitárosa) búcsúzatására gyűjtöttünk, aki akkor halt meg 41 évesen. Az esten nagyon sok zenekar lépett fel, mi 3-4 dalt adtunk elő. A második közös fellépés március 15-én volt a Milla tüntetésen a Dunántúli slágerrel. És még ebben az évben a Mika Tivadarban volt az első, teljes estét betöltő közös fellépésünk.
(Normafa)
EK - Ezek a számok többnyire a Csókolom zenekarral szólalnak meg, milyen érzés úgy előadni őket, hogy csak egy zongora kísér?
UZS - A Csókolom 1993 – 94-ben alakult. Amikor összeálltunk, nekem már volt egy lemeznyi anyagom. Ezeket a szövegeket és az énekmelódiákat – amik általában egyszerű sémák voltak - én szereztem. A zenekarban úgy volt, hogy mindenki hozzátette a magáét, többnyire Spenót (Tóth Zoltán gitáros) instrukciói alapján. Az első években még jellemző volt az akusztikusabb hangszerelés, ami aztán később eltűnt. A repertoárunk jó értelemben eklektikus volt. Játszottunk blues, reggae, népzene, táncdal, rock and roll, stb stílusokban. Más volt a hangzás, bonyolultabb a hangszerelés. Aztán eljött az idő, hogy nem tudtam új dalokat írni. Spenótnak erőteljes vágya volt a popularitás irányába menni, ami nekem idegen volt. Egyre nagyobb nyomást gyakorolt rám, amitől én egyre inkább begörcsöltem, rosszul éreztem magam. Az öröm elmaradt, és egyre inkább teherré vált számomra az egész. Azért azt elmondhatom, hogy nagyon hálás vagyok a zenekarnak, leginkább Spenótnak, - akit nagyon jó muzsikusnak tartok - hogy ezek a dalok életre keltek, megvalósultak. Vannak nagyon jó emlékeim is ezekről az időkről, amire már visszafele tekintek. Több mint két évtized. Spenóttal nagyon szoros testvér-barátságban voltunk.
Kristóffal egész más az együttlét. Kapcsolatunk többnyire a próbákra és a fellépésekre korlátozódik. Jelentős a korkülönbség, éppenséggel lehetnék a mamája is. Ennek ellenére barátomnak tartom, és egyre inkább közelebb érzem magamhoz. Az ő jelenlétében biztonságban érzem magam, vagy inkább kevésbé elveszettnek. Profi zenész, tanult muzsikus. Minden műfajban otthon van. Kivételesen finom, érzékeny, szelíd, intelligens ember. Én eléggé szöveg centrikus vagyok, fontosak számomra a szövegek. Ebben a felállásban a zene és az ének-szöveg, teljesen egyenrangú felek. Megvan a dalok alapszerkezete, az énekmelódia. A kíséretet Kristóf találta, találja ki. Soha nem ugyanazt játssza, mindig vannak újításai. Bár előadóművész, szerencsére hiányzik belőle mindenféle modorosság, felesleges magamutogatás. Mivel én még ennyi év után sem vagyok igazán magabiztos, nagyon figyel rám, kis finom jelzéseket ad, tekintete mindig rajtam. Ezzel segít engem, nagyon nagy biztonságot ad. A kíséret nem feltétlenül zongora, vannak dalok, amiben tangóharmonikázik, most ezen az estén kipróbáltuk az ukulelét is. Repertoárunkat az én dalaim teszik ki, amiket ismerni lehet a Csókolom zenekarból is. De játsszunk feldolgozásokat, más előadók dalait, népdalt….Ez a felállás, és Kristóf személye, egészen más. Személyesebb, intimebb, mélyebb tartalmat ad a daloknak.
EK - Ha lehet tudni, a különböző zenekarokban szereplés mellett mivel foglalkozol? Fotózol például?
UZS - A fotózást nyugodtan mondhatjuk múlt időben. Az a korszak 1985-től 1991-ig tartott, ezért lezártnak tekinthető. Az elmúlt két évben ugyan volt több önálló kiállításom, de ezek a kiállítások, ennek a hat - hét évnek a termését tartalmazták. Egyik képemmel eljutottam a Tate Modermbe egy csoportos kiállításra. Vásároltak tőlem magánszemélyek, és közgyűjtemények. A Missionart Galériának köszönhetően megjelent egy komoly kiadvány a fotóimmal, Oltai Kata szerkesztésében, ezen kívül kiadták a vers és dalszövegeimet is. Ez történt 23 év után.
A Csóklom zenekarral évi 3-4 fellépés van, a Csajkával most már havi rendszerességgel játszunk, és Kristóffal is kb. ugyanígy.
Ezek mellett a tevékenységek mellett, mindig volt polgári foglalkozásom, amiből el tudtam tartani magam. Soha nem voltam „megélhetési művész”. Sajnos most egy ideje munkanélküli vagyok, jelenleg is munkát keresek.
EK - Mik a jövőbeli terveitek az Ujj Zsuzsi Darvas Kristóf Duóval, bővítitek a repertoárt?
UZS - Terveink, ötleteink vannak. Szeretnénk bővíteni a műsorunkat, és megújítani magunkat. Egyelőre erről csak ennyit mondanék. Mind a ketten nehezen mozdulunk, de csak rajtunk múlik.
És végül egy nagyon szép Keksz szám, a Piros madár:
Video: Ezer Kolibri. Hang: Pap Dávid
Helyszín: Kisüzem, 2013.11.14