Szabad improvizációs koncert a JazzaJ Sorozatból, és Interjú Rubik Ernő Zoltánnal.
Az improvizációs estén Rubik Ernő Zoltán zongorán, Bolcsó Bálint elektronikán, Hock Ernő nagybőgőn, Sárvári Kovács Zsolt dobon, Lawrence Williams pedig szaxofonon játszott. A koncertet megelőzte Rubik Ernő Zoltán és Joke Lanz DJ duója, melyet egy külön videoban töltöttünk fel.
A Rubik Ernő Kvintett teljes koncertje:
Rubik Ernő és Joke Lanz Duo
A koncertről Rubik Ernő Zoltánnal beszélgettünk:
Ezer Kolibri: Hogy éreztétek magatokat ezen a koncerten?
Rubik Ernő: A zenekar egyik fele nagyon jól, a másik fele kevésbé jól. Sárvári Kovács Zsolt például ki is lépett a kvintettből a koncert után. Én, a magam részéről nem tudtam teljesen feloldódni, ez köszönhető talán annak is, hogy szervezőként is felelős voltam az estéért. Olyan dolgokat szerettünk volna megvalósítani, mint például nem színpadon játszani, hanem félkörben körülülhetővé tenni a játékteret - jobban bevonva ezzel a közönséget a mi kis alkotó közegünkbe, személyes terünkbe. Az ilyen kívánságok egy része elsőre furcsának tűnt és kiváltott némi ellenkezést az A38 technikai csapatában, de végül ők is megértették, hogy itt most valami más lesz és sikerült minden lényeges dolgot megoldani. Egyébént nagyon csalóka, majdhogynem irreleváns a koncert szempontjából, hogy belülről milyennek érzik azt a zenészek. Van, hogy pont a szituációval vagy önmagunkkal való küzdelem (pl. “most mit játsszak?” “lehet-e bármi értelmeset vagy jót csinálni?” “unom magam” stb.) hozza meg valódiságából fakadóan azt az intenzitást, ami különleges élményt nyújt a hallgatóknak. A lényeg, hogy ne akarjuk elnyomni ezeket az érzéseket magunkban, amikor játszunk: a megoldást az hozza el, ha megéljük őket és hagyjuk, hogy autentikus, önazonos eseményekké transzformálódjanak - legyen az egy hang finom leütése, vagy az, hogy fölpattanunk a székből és két percre elhagyjuk a termet.
Volt a koncertnek valamiért különleges jelentősége a JazzaJ sorozaton belül?
Ez a koncert zárta a 2014-es őszi évadot, és egyben a havi rendszerességű JazzaJ koncertek sorát az A38-on. Azt gondoltuk, ez a koncert, a berlini Joke Lanz közreműködésével jól tükrözi majd a sorozat lényegét és sarokpontjait: free jazz és noise-elektronika - szabadság és figyelem.
Joke Lanzzal duót is játszottatok, vele hogyan jött létre az együtt zenélés?
2013-ban a svájci-magyar koprodukcióban megvalósuló Szófa Budapest improvizatív zenei sorozat felkérésére adtuk első duókoncertünket. Már az első próbán nyilvánvaló volt, hogy megvan a közös rezonancia - mind a kettőnknek személyes ügy, sőt: egyfajta rítus a zenélés. Ő mindig gondosan állítja össze koncertjeire azt a 10-12 lemezt, amelyekhez fontos, személyes emlékek, gondolatok fűzik - nekem pedig a zongorát kiegészítő kis ütőhangszerek, furulyák, billentyűsök jelentenek többet, mint maguk az akusztikus jellemzőik. A piros-fehér négyzet alakú “dob” valójában egy fakeretre kifeszített anyagteszt, amit néhai repülőgép-tervező nagyapám műhelyében találtunk és nagyon megtetszett a hangja.
Miért játszol szabad improvizációs zenét, mit jelent neked ez a fajta zene?
A szabad improvizáció, legyen az tánc, zene, vagy bármi egyéb, valójában az élet metafórája. Az életünket sem egy előre megírt kotta szerint éljük - valószínűleg. Azáltal, hogy kiemeljük ezt a tevékenységet (pl. zenélést) a mindennapi élet sodrásából és körülülhetővé, megnézhetővé tesszük, egy dinamikus, izgalmas, de magánál a nagybetűs Életnél biztonságosabb játéktér jön létre. A tetteknek, hangoknak azonban itt is következményük van! A kockázatok ebben az egymás- és a zene iránti, fokozott figyelem által létrehozott mikrokozmoszban ugyanakkorára nőhetnek, mint a kinti világban, miközben mégis tudjuk, hogy a játék során nincs veszteni valónk. Ez hozza létre azt a szabadság érzést, szabad játékot, melyet akkor is élvezetes nézőként figyelni, ha a játékos éppen nem játszik egyetlen hangot sem. Ezért fontos, hogy ne csak magának játszon az ember. Ha igazán figyelnek, minden apróságnak súlya lesz. Súlytalan szabadság márpedig nem létezik. Koncert közben a zsigereidben érezni ezt a játékos, de felelősségteljes szabadságot - ezért érdemes élni!
Bemutatnád a Jazzajt? Miért jött létre és miről szól?
A JazzaJ koncertsorozatot 2011-ben kezdtük Papp Zoltánnal. Úgy láttuk, sok elszigetelt zenei közösség van, akik az improvizáció közös platformján találkozhatnának - és így szélesebb hallgatósághoz is eljutnának. Nagy örömünkre és nem kis meglepetésünkre beigazolódott a sejtésünk, hogy erre a nyitott zenére nagyon nagy igény van. A fellépő formációkat gyakran mi “rakjuk össze”, nem ritkán különböző világok ütköztetése céljából - klasszikus zenészek, népzenészek, free jazz és elektronikus zenészek is játszanak nálunk. A JazzaJ nem stílus szerint válogat, hanem attitűd, gondolkodásmód alapján. A "jazz" számunkra a zabolátlan, kreatív életerő, ami folyton megújítja saját formáját, míg a "zaj" a legkülönfélébb hangok iránti nyitottságot jelzi. A közönség: alkotótárs.
A közeljövőben mik lesznek a programon? El tudnál mondani párat?
Most februártól az Aurórába költözött a sorozat, ahol április végéig minden héten szerdán jelentkezünk. Ebben az évadban minden hónapra egy-egy vendég-kurátort kértünk föl: az április havi programot Wahorn Andrással együtt alakítottuk ki. Április 8-án egri költőkkel elektronikusan, élőben processzált “Modern Költészeti Bemutatót” tartunk, április 15-én pedig a Noise Flowers lép föl - ezúttal Marjai Judit modell különleges vendégszereplésével. Én is játszani fogok ezen az estén, már régóta tervezgetünk egy közös koncertet Andrással. A tavaszi évadzáró eseményt (április 29.) viszont a - szintén 8. kerületi - Patyolatban fogjuk tartani a legendás free-jazz bőgőssel, Barre Phillips-szel. Ő svájci zenésztársaival (Urs Leimgruber, Jacque Demierre) workshopot is tart a koncertet megelőző napon. A koncerten fellép még a magyar free jazz szcéna legdinamikusabb fiatal zenekara az AMP, John Dikeman szaxofonossal kiegészülve. A koncert előtt kiállításmegnyitót tervezünk a JazzaJ eddigi 4 évének fotóiból, plakátjaiból, vizuális termésünkből.
Köszönjük szépen az interjút!
A filmet készítette:
Ezer Kolibri - Mil Colibríes
Bordás Róbert
Takács István Gábor
ezerkolibri.444.hu
facebook.com/EzerKolibri