Szabad improvizációs koncert elektronikával és vibrafonnal. A Budapesten élő angol Oli Mayne zenekara egy kiváló hazai ritmusszekcióval. Video és interjú.
A koncertet a Lumenben rögzítettük 2015. január 3.-án. A zenekar tagjai:
OLI MAYNE – vibrafon, elektronika
HOCK ERNŐ – nagybőgő, basszus gitár, effectek
SÁRVÁRI KOVÁCS ZSOLT - dob
Ezer Kolibri: Hogy érezted magad a koncerten?
Oliver Mayne: Ez most kicsit más volt mint a többi koncertünk, mert általában több elektronikát használunk. Jól szólt a koncert szerintem. A Less is More zenészei között nagyon jó a kapcsolódás, nehéz megmagyarázni mi történik ilyenkor, de azt gondolom pont erről szól a zene, ettől jó.
Hogyan alakult a zenei karriered?
Egyszer volt, hol nem volt, három évesen elkezdtem zongorázni. Az iskolában doboltam, majd amikor 15-16 éves lehettem, az apám megvette az első vibrafonomat. Sok mindent játszottam, kortárs klasszikus zenét, pop zenét, jazzt, egy zenekarban basszusgitároztam sok évig. Itt Budapesten zongorázom több együttesben. Szabad improvizációs zenét is játszom, a Less is More ide tartozik.
Mit szeretsz a vibrafonban?
A hangját. Egyszerűen. Szeretek dobolni, de a vibrafon szerintem kifejezőbb. Szép a hangja.
Hogyan adja ki ezt a szép vibráló hangot?
Van egy motor a hangszer alatt, ami egy gumiszalaggal kis lapocskákat forgat a csövekben, áramlik a levegő és ez adja a vibráló hangzást.
Miért játszol szabad improvizációs zenét?
Az évek során meguntam a konvencionális zenét, és a korlátait. Még mindig szeretem persze a popzenét, vagy a többi kötött zenét. Szabad improvizációs zenéket nem is igazán hallgatok. Játszani viszont sokkal jobban szeretem. A koncerteken, abban a pillanatban olyan élményt ad, amit más zenékben nem élek meg. Ha jól működik, akkor ilyenkor úgy kommunikálsz másokkal, hogy közben eggyé válsz velük. Ez egy nagyon jó alapvető emberi élmény. A Less is More-ral a legtöbbször sikerül. Nagyon örülök, hogy két ilyen kitűnő zenésszel játszhatok együtt a Less is More-ban, mint Hock Ernő és Sárvári Kovács Zsolt.
Ezen a koncerten nem csak a hangszereket használtátok, és humoros is volt az előadás. Mindig így zenéltek?
Hogy a lámpával zenéltem?
És hogy szipogtál.
Meg voltam fázva.
Azt hittem ez a műsor része.
Az lett. Nekem a szabad improvizációs zenében pont az az izgalmas, hogy mindennel próbálok kommunikálni ami a környezetemben van, mindent felhasználunk, hogy hangokat adjunk ki. Nem nevezném zenének feltétlenül, de hangoknak. Például ha már szipogtam, arra gondoltam, hű ez jól hangzik, folytassuk ezzel. Az élő zene előadás is, nem csak zeneileg kapcsolódsz a küzönséghez, hanem vizuálisan is.
Hogyan jöttél Budapestre?
Hét éve Párizs és Budapest között utaztam egy vonaton, ahol beszélgetni kezdtünk egy hölggyel. Hét évvel később ő már a feleségem, miatta költöztem ide. Nagyszerű város Budapest, vannak jó és rossz dolgok, de boldog vagyok itt.
Mik a jó és rossz dolgok?
Sok a szegénység és a társadalomnak vannak olyan jellemzői amiket kevésbé szeretek. Külföldiként persze sokkal kevésbé látok bele a dolgokba, naív vagyok. Sokan, akik itt élnek, nem tartják Budapestet vagy Magyarországot jó helynek, ami bosszant, mert rosszabbnak látják mint amilyen. Angliában sokkal rosszabb helyekről lelkendeznek, mert ezt tanulták, így állnak hozzá. Budapest nagyon vibráló város, nagyon sok tehetség él itt, sok az energia, sokszor több itt, mint Londonban, ahol korábban éltem. Talán mert több minden dolgozik itt ellenük és ez többet hoz ki belőlük. Londonban 20 koncert van egy éjszaka, és a végén egyikre se mész el, mert túl nagy a választék. Budapesten két naponta van egy jó koncert, de az emberek elmennek. Ezt én jobban szeretem. Én sem jártam koncertekre Londonban, itt meg igen.
Milyen kortárs zenésznek lenni Londonban és milyen Budapesten?
Sok a hasonlóság, persze London nagyobb, de nem biztos hogy nagyobb lehetőségek vannak. A stílus más, itt a népzene jobban érződik, lehet hogy tudattalanul, lehet hogy észre sem veszik, de ott van.
Zenélésből élsz?
Egyáltalán nem, angolt tanítok. A zenélésből sosem kerestem. Ez tudatos döntés volt 23 évesen, amikor rájöttem, hogy ha ebből akarok élni akkor nem játszhatom azt amit szeretnék. És a túl sok zenéléstől el is vesztettem azt az energiát ami ahhoz kellett, hogy jó legyen.
Milyen zenéket hallgatsz mostanában? Mit ajánlanál az olvasóknak?
Vibrafonost kettőt említenék akik nagyszerűek. Walt Dickerson a hatvanas években kezdte Miles Davis-szel, aztán eltűnt, és amikor visszatért, spirituális szintre emelte a zenéjét, az univerzummal kommunikált a vibrafon segítségével. Sun Ra-val egy nagyon jó albumot vett fel ‘Visions’ címen. Bármelyik albumát ajánlhatom a Steeplechase kiadótól. A másik vibrafonos Jason Adasiewicz, nagyon izgalmas, tüzes játékos, ajánlom a Sun Rooms-al készített 'Spacer' és a 'From the region' lemezét, vagy a Peter Brotzmannal felvett ’Mental shake' albumot.
Nagyon köszönjük az interjút!
Én köszönöm!
Less is More: facebook.com/lessismoretrio
A filmet készítette:
Ezer Kolibri - Mil Colibríes
Bordás Róbert
Takács István Gábor
ezerkolibri.444.hu
facebook.com/EzerKolibri
Hangfelvétel: Pap Dávid